„Ezekben a házakban nem lehet lakni, ezek a házak sehol sincsenek, de bárhol lehetnének. Ez az én világom, ebbe hívlak téged!”

„A szürrealizmusról szólva még mindig reménykedem és meg vagyok győződve, hogy az utolsó szót még nem mondták ki, s hogy kedvezőbb környezetben ez már megtörtént volna részemről, s végül, hogy a szürrealizmus ideje el fog jönni, továbbá, hogy a festészet-szobrászat iránya arra fejlődik. S kísérleteim is nagyobb becsben leendenek majd akkor.
Mikor első ízben de Chirico, Dali, Paul Klee stb. képeket láttam életemben, oly mélységes megrázkódtatáson estem át, mint mikor az embert valami titkon őrzött kincsétől fosztják meg. Úgy éreztem, álmomban kifecsegtem mennyei inspirációimat, mások kihallgatták azokat, és mint saját megnyilatkozásaikkal lepték meg a világot halhatatlanságot nyerve velük. Ezért aztán nem is igen jöttem elő ilyen képekkel. Százával vannak elraktározva képötletek, melyekből csak itt-ott realizálok egyet-egyet. Kedvenc ilyen témám volt egy ideig a „Szeplőtelen fogantatás”, „Archeológia”, „Égi és földi szerelem”, „Mulandóság”, „Béke”, „Háború”, és főként „Vénasszonyok nyara”. Ilyen tárgyú képeimmel itthon sohasem volt sikerem”. (Vallomások)