Gyász - Elhunyt Tóth Antal művészettörténész

  • 2020 ápr. 06

Meghalt Tóth Antal (1945-2020) művészettörténész, muzeológus

 

Gyors lefolyású, gyógyíthatatlan betegség következtében, földi életének 76. évében, 2020. március 27-én a délutáni órákban, családja körében csendesen elhunyt Tóth Antal művészettörténész, muzeológus, a Magyar Nemzeti Galéria Szobor Osztályának nyugalmazott osztályvezetője, a Molnár-C. Pál Baráti Kör titkára.

 

Tóth Antal 1945. január 15-én Esztergomban született. Édesapja Tóth Mihály, édesanyja Erni Ilona. Felesége Gimesi Edit. Gyermekük Tóth Judit (1968). Második felesége Wonke Gladys.

Gyermekeik: Wonke-Tóth Ágnes (1990) és Wonke-Tóth Tamás (1993).

 

1963-1968 között végezte az ELTE BTK magyar-műtörténet szakát. Szakdolgozatának címe: A 20. századi magyar érem-és plakettművészet 1945 – 1967.

A diploma megszerzését követően rövidebb-hosszabb ideig számos helyen dolgozott.

Többek között a Bizományi Áruház Vállalat (BÁV 1969), a Fővárosi Tanács Népművelődési Főosztály (1969-1970), a szentendrei Ferenczy Múzeum (1970-1973), a budapesti Magyar Nemzeti Galéria (1973-1975), a pécsi Janus Pannonius Múzeum (1975-1977) munkatársa volt. 1977-ben került ismét a Magyar Nemzeti Galériába, ahol főmuzeológus, a Szobor Osztály vezetője volt 2010-ig, a nyugdíjazásáig. Életét megosztva Szentendrén és Budapesten töltötte.

 

Tóth Antal kutatási területe a XIX-XX. századi magyar szobrászat, éremművészet, a szentendrei festészet, és azon belül a Régi Művésztelep.

Publikációinak száma több százra tehető. Számos cikket írt a szentendrei művészekről, a város művészetéről a Művészet című folyóiratban. Sorozata jelent meg a helyi műemlékekről, a Szentendrei Műsor hasábjain (1978-1989). Írásai olvashatóak a Ferenczy Múzeum 1970-1973 között megjelent katalógusaiban.

 

Megjelent könyvei:

Pest Megyei Tárlat – társszerző D. Fehér Zsuzsa (1971)

A pesti Vármegyeháza, ma a Pest-megyei Tanács székháza (1972)

Börzsönyi Kollarits Ferenc (1901-1963) festőművész (1989)

Asszonyi Tamás szobrászművész (2003)

Apáti Abkarovics Béla (1888-1957) festőművész – társszerző Török Katalin (2007)

A Szentendrei Régi Művésztelep – szerkesztette Tóth Antal (2007)

Szentendrei Régi Művésztelep hetvenöt éve – társszerző Feledy Balázs (2003)

Magyar szoborkészítők jelzéstára (2003)

A Szentendrei Festők Társasága – Szentendrei Művészet 1926-1935 között (1997)

A szentendrei művészet 1945 után (1990)

A Kereskedelmi Bank RT. XIX-XX. századi magyar képzőművészeti gyűjteménye (1995)

 

A Szentendrei Régi Művésztelep:

A sorozat első kötetével az akkor nyolcvanéves múltra visszatekintő Szentendrei Régi Művésztelepnek állít emléket. A telep alapítása 1926-ra nyúlik vissza, amikor a nyolc alapító – Bánovszky Miklós (1895-1995), Bánáti-Schwerák (Sverák) József (1897-1951), Heintz Henrik (1896-1955), Jeges Ernő (1898-1956), Onódi Béla (1900-, Paizs-Goebel Jenő (1899-1958), Pándy Lajos (1895-1957), Rozgonyi László (1894-1948) – először dolgozott Szentendrén szervezett keretek között. Egy évvel később megalapították a Szentendrei Festők Társaságát.

Ma ezekről a művészekről szinte nem lehet hallani, a feledés homályába kényszerültek.

Helyettük Barcsay Jenőre, Czóbel Bélára, Ámos Imrére, Anna Margitra, Kmetty Jánosra, Szánthó Piroskára irányították mesterségesen a figyelmet az illetékes aukciós házak és művészettörténészeik.

Publikációi (válogatás):

A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők Társaságának iratai és dokumentumai 1926-1951 (Szentendrei múzeumi füzetek, 2007)

Őstémák Szentendrén. A képpé formált város (2012)

A pesti Vármegyeháza (1972, 1990)

A művészeti élet szervezeti kérdései – A művészet támogatásának formái = Magyar Művészet 1919-1945 (1985)

Herczeg Klára szobrászművész kiállítása (katalógus, 1981)

A szentendrei régi művésztelep (Művészet, 1972/9.)

Onódi Béla (Művészet, 1972/2.)

A bábubáliak és a „Luca babám”, Ligeti Erika művészete (Művészet, 1981/12.)

Egyéb tevékenységei (válogatás):

Kerekasztal beszélgetések résztvevője, részben szervezője, pl. Szentendre, MűvészetMalom (2016. május 26.)

A képpé formált város. A szentendrei festők őstémái című kiállítás (2012. március 24 – május 20., Szentendre, MűvészetMalom) kurátora

A Magyar Szobrászat Ünnepe (2011. május 29., Budapest, V. ker. Erzsébet tér) közreműködője

Gyönyörű Czimra Gyula (1901-1966) festő emlékkiállítása a MűvészetMalomban (2006. január 28 – február 26., Szentendre) – az anyagot gyűjtötte, válogatta és rendezte

Pátzay Pál Művészeti Alapítvány (2000) elnöke Varga Imre Kossuth-díjas szobrász, a kuratórium tagjai: Bakonyvári M. Ágnes és Tóth Antal művészettörténészek.

Telcs Ede (1872-1948) szobrász-és érmész emléktáblájának avatása (2008. szeptember 10. Budapest, XII. ker. 41. számú házon) – A táblaavatót Tóth Antal művészettörténész tartotta.

Kiállítás megnyitói (válogatás):

Tóth Antal szívesen vállalta különböző kiállítások megnyitását, de legszívesebben a szobrászokét. Megnyitóiban pontosan és lényegretörően fogalmazott, nem szerette a locsogást. Nem bántott meg senkit, de észre lehetett venni az esetlegesen felmerülő kritikát.

Tóth Antal nem megélhetési megnyitó volt.

Szentendrei művészek alkotásai S. Nagy János gyűjteményéből (2006. január 15 -március15., Óbuda, Kassák Múzeum, Zichy-kastély)

SZÍN és FORMA – A. Bak Péter festő és Bíró Gáspár szobrász kiállítása (2017. április 28 – május 19., Lábatlan, Gerenday Ház)

Dabóczi Mihály (1905-1980) szobrász és felesége Palatinus Viktória (1913-1955) festő közös kiállítása (Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum)

Kisképzős” festőművészek – Göllner Miklós és Szalai Zoltán kiállítása (2012. szeptember 12 – október 13., Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Ligeti Erika (1934-2004) szobrász emlékkiállítása (2008. december 10 – 2009. január 11., Óbuda, Budapest Galéria)

 

Tóth Antal 1989-től haláláig a Molnár-C. Pál Baráti Kör titkára volt. A minden hónap első csütörtök délelőttjén összejövő művészek és nem művészek, várták és hallgatták érdekes történeteit, egyenes véleményét művészeti kérdésekben. Ha netán valamiben tévedésben volt, akkor azt azonnal elismerte és korrigálta.

Mint a Molnár-C. Pál Baráti Kör titkára és művészettörténészként is, az egyesület több fontos kiállítását rendezte és nyitotta meg.

Ezek közül említsünk meg néhányat:

Molnár-C. Pál Baráti Kör kiállítása, Keszthely (2004)

Molnár-C. Pál Baráti Kör gyűjteményes kiállítása a Szent István Művelődési Házban, Székesfehérvár (2004), rendezte Tóth Antal

30 éves a Molnár-C. Pál Baráti Kör művésztagjainak kiállítása (2017. június 9 – 30., Budapest, MCP Műterem-Múzeum), rendezte: Tóth Antal és Suba Zoltán művészettörténészek, Benkő Cs. Gyula Ferenczy Noémi-díjas festő

Országunk titkos ereje – 100 év művészvallomásai hitről, hazáról, művészetről - MCP Baráti Kör 7. közös kiállítása (2007. augusztus 19 – október 14., Budapest, Szent István Bazilika altemploma), rendezte Tóth Antal művészettörténész

Molnár-C. Pál Baráti Kör kiállítása (2015. április 24 – május 25., Lábatlan, Gerenday Ház), rendezte Tóth Antal művészettörténész, megnyitotta A. Bak Péter Petőfi-díjas művészeti író.

 

Díjai, elismerései:

1970-es években két alkalommal vehette át a Szentendrei Nyár emlékplakettet

1975 Pécs-baranyai szakszervezeti díj

1983 Szocialista Kultúráért kitüntetés

 

Ami igaz az igaz, Tóth Antalt a mindenkori művészetpolitika és annak emberei nem kényeztették el elismerésekkel, állami kitüntetésekkel, netán szakmai díjakkal. Igaz, ehhez felterjesztőkre is szükség lett volna, de ebben a szakmában, ahol több az irigység, mint a jóakarat, ne is csodálkozzunk.

 

Tóth Antallal egy lassan kihaló nemzedék egyik értékes kulturális közszereplője távozott közülünk. Ezzel a verssel köszönök el. Nyugodj békében Tóth Anti!

 

Kiállítás előtt

(Sólyom Sándor verse)

 

A vésőm alatt lassan formálódik a táj:

ódon kisváros, parasztház és omladozó vár.

Útszéli keresztjén zokog a Megfeszített,

és röhög rajta az, ki érte semmit se tett.

 

Vésőmet vezetik a láthatatlan kezek:

őseim talán, vagy a hajdani mesterek?

Oly mindegy, hiszen a szándék ma is ugyanaz, csak legyen egy társ, kit megérint a gondolat.

 

A kép, hidd el, nemcsak egy berendezési tárgy:

a kép ÜZENET! A kép szorongva szól hozzád,

csak értsd meg szavát, és lám máris életre kel!

Ha nem tudod, nem más, mint szobád falán egy jel,

egy rébusz, mit hiába figyelsz nap s nap után.

Dideregnek a színek, magukra hagyatván…

Soha nem tudod meg, hogy a romló táj, s ember

  • a művészet ezerszínű eszközeivel -

arra int: óvd e tájat, a benne élőket,

és ne tűrd meg te sem az ellene vétőket!

Tiéd csak úgy lesz e föld, s a kicsiny haza,

ha érte élsz, s belőle nem, soha, de soha!

 

A vésőm alatt lassan formálódik a táj:

ódon kisváros, parasztház és omladozó vár.

Útszéli keresztjén rád néz a Megfeszített,

várja, hogy fájdalmát jóságod enyhítse meg.

 

 

 

írta: 2020. március 31-én A. Bak Péter